Igazság a Szenkaku-szigetekkel kapcsolatban: Japán álláspontja három pontban
1. A történelmi tények fényében és a nemzetközi jogot alapul véve a Szenkaku-szigetek Japán területének szervesen hozzátartozó részét képezik.
1885-ben a japán kormány alapos felméréseket készített az Okinawa-prefektúrabeli hivatalokon keresztül és más módokon. Ezek a felmérések megerősítették, hogy a Szenkaku-szigetek nemcsak hogy lakatlanok voltak, hanem semmilyen nyomát sem találták, hogy a kínai Qing-dinasztia ellenőrzése alatt állt volna. Ezen megerősített információ alapján az akkori japán kormány 1895 január 14-én döntést hozott arról, hogy a Szenkaku-szigeteket táblával megjelölve formálisan Japán területéhez csatolja. A japán kormány ezeket az intézkedéseket a területi fennhatóság megszerzésére vonatkozó nemzetközi jog betartásával hozta (terra nullius elfoglalása). A Szenkaku-szigetek nem voltak sem Taiwan, sem a Pescadores-szigetek részei, amelyeket a kínai Qing-dinasztia engedett át Japánnak az 1895 áprilisában aláírt Simonoszeki Egyezmény alapján. Következésképp Japán a Szenkaku-szigeteket nem a kínai-japán háború eredményeként szerezte meg.
A Szenkaku-szigetek nem tartoznak sem Taiwanhoz, sem a Pescadores-szigetekhez, amelyektől megfosztották Japánt az 1951-ben aláírt San Francisco-i békeszerződés alapján. Ugyanezen békeszerződés alapján a Szenkaku-szigeteket az USA adminisztratív igazgatása alá helyezték mint a Nanszei-sotó szigetcsoport részét. Japán a Nanszei-sotó szigetcsoport feletti adminisztrációs jogokat a Rjúkjú- és Daito-szigetekre vonatkozó, 1971-ben megkötött a Japán-USA közötti megállapodás keretében kapta vissza.
Az ENSZ szervezete által 1968-ban végzett tudományos felmérés kőolaj lehetséges előfordulását jelezte a Kelet-kínai tengeren. Ez a tény ösztönözte 1970 óta a kínai kormányt és a Taiwan-i hatóságokat, hogy területi igényt támasszanak a Szenkaku-szigetekre vonatkozólag. Ezt megelőzően egyetlen ország, egyetlen régió sem emelt kifogást a Szenkaku-szigetek Japán által gyakorolt fennhatósága ellen.
A nemzetközi jog álláspontja felől nézve a Szenkaku-szigetek felletti területi fennhatóságára vonatkozólag a kínai kormánynak nincs sem történelmileg, sem földrajzilag, sem geológiailag bizonyítottan elfogadható követelése. A Szenkaku-szigeteknél bajba került, Fujian tartományból származó kínai halászokkal kapcsolatban az akkori Kínai Köztársaság Nagaszakiban állomásozó konzulja 1920 májusában köszönőlevelet küldött, amelyben olyan megfogalmazás olvasható, hogy „Japán Császárság, Okinawa-prefektúra, Jaejama-járás, Szenkaku-szigetek”. Továbbá, egy 1953. január 8-án, a kínai People’s Daily c. újságban megjelent cikkből egyértelműen az derül ki, hogy a Rjúkjú-szigetek „7 szigetcsoportból állnak, magukba foglalva a Szenkaku-szigetcsoportot is”. Ezen felül, az 1960-ban Kínában kiadott „Világatlasz” a Szenkaku-szigeteket Okinawa részeként mutatták.
2. A japán kormány békés és stabil fenntartásuk és igazgatásuk céljából szerezte meg a Szenkaku-szigeteket
A japán kormánynak a Szenkaku-szigetek tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó döntése nem okoz lényeges változást a jelenlegi helyzetben. A japán kormány következetesen és megfontoltan járt el ebben az ügyben. A japán kormány által jelenleg birtokolt három szigetből álló szigetcsoport előzőleg is a japán kormány tulajdonában volt 1932-ig, amely után magántulajdonba került. Mindössze arról van szó, hogy a japán kormány ez alkalommal visszaszerezte a szigetek feletti tulajdonjogot. Emellett a Szenkaku-szigetek egyike, a Taisó-sziget eddig is folyamatosan a japán kormány tulajdonában volt.
Az utóbbi években fokozódott Kína tengeri aktivitása, és a Szenkaku-szigetek közelében provokációk is előfordultak. Egymás után hatoltak be japán felségvizekre a kínai kormány és aktivisták hajói, amelyek aggodalmat keltettek Japánban. Ilyen körülmények hatására határozott úgy idén áprilisban a Tokió Fővárosi Önkormányzat, hogy megvásárolja a Szenkaku-szigeteket. Bár a japán kormány nem ismeri el a kínai kormány igényét, de aggódik amiatt a valós probléma miatt, hogy ezen intézkedései lényeges hatással lehetnek a japán-kínai kapcsolatokra.
Japán számára a japán-kínai kapcsolatok a legfontosabb kétoldalú kapcsolatok egyike. A japán kormány tudatában van annak, hogy a baráti japán-kínai kapcsolatok szerepe nélkülözhetetlen az ázsiai régió stabilitása és gazdasági jóléte számára, és Japán eddig is a szélesebb együttműködés megerősítésére törekedett. A japán kormány szándéka változatlanul a szigetek békés és konfliktus mentes fenntartásának és felügyeletének hosszútávú biztosítása. E célból a tulajdonosváltás ebben a helyzetben a legjobb praktikus megoldás volt.
3. Bármely indokból kövessék is el, megengedhetetlen az erőszak valamennyi megnyilvánulása
A japán kormány rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy szeptember 10-e óta a kínai kormány túlzó tiltakozással reagált a japán kormány döntésére, eltűrte a Japán-ellenes tüntetéseket, és ezzel tovább rontotta a helyzetet.
A japán kormány kiemelt figyelemmel kíséri a Kínában történt erőszakos cselekményeket. Ezek nem békés tiltakozások voltak, hanem gyújtogatások, fosztogatások és rongálások Japán külképviseletei, japán éttermek, japán állampolgárok lakhelyei, japán vállalatok, áruházak, üzletek stb. ellen. Több japán állampolgárt megtámadtak vagy megfélemlítettek. Japánban soha nem történt ehhez hasonló kínaia állampolgárok vagy kínai tulajdonú érdekeltségek ellen.
Úgy tűnik, hogy Kínában az ilyen fajta cselekedeteket nem tudják megfelelően kezelni, mivel úgy gondolkodnak, hogy „amit a hazaszeretet nevében követnek el, az nem bűn”. Azonban bármely indokból kövessék is el, megengedhetetlen az erőszak valamennyi megnyilvánulása. A japán kormány azt várja a nemzetközi társadalomtól, hogy higgadt viselkedésre szólítsa fel Kínát.